Sajnálom!

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy befejezem a blogot. Kitörlöm. Kezdek egy új blogot, egy Niall Horan Fanfictiont. Megírom a részeket és azután rakom ki hetente, hogy biztos legyek abban, végig fogom írni azt a blogot. Tudom, azt gondoljátok most, hogy már megint egy új blogot kezdek. Hát így van. A Hope!-nak már nincs jövője. Azért írtam rövid részeket, mert már csak a feliratkozók tartottak vissza. Igazából az lett volna a vége, hogy Harry és Lea összejönnek, lesz nekik gyerekük, unokájuk, és Lea meséli ezt a sztorit idős korában a lánya kislányának. Harry meghalt. Ez az ötlet nem tőlem jött, hanem még anno volt nekem egy kedvenc íróm. Ő kezdte el ezt a blogot, csak nem fejezte be, kitörölte. Ezt a saját képzeletemmel kevertem össze, ami nem nagyon sikerült. Aki benne van a csoportomba, az tudja követni a Niall Horan Fanfictionomat. Holnaptól kezdem írni, és ÁLLÍTÓLAG 2 évados lesz. Mellesleg köszönöm hogy velem és a bloggal tartottatok. Köszönöm a sok feliratkozót, pipát, kommenteket. Remélem tetszeni fog a másik blogom is annyira mint a Hope!. Ani xx

( Neither with you nor without you...[Niall Horan Fanfiction] )
( A blogot holnap kezdem el írni és csak akkor hirdetni ha már
megírtam az összes részt, így hetente pontosan kitudom rakni
a posztokat. )

♪ Chapter 13 ♪

-Mi történt?-kérdeztem remegő hangon.
-Lea, miért nem szóltál hogy rosszul vagy? 
-Mi?
-Megtörtént a vérátömlesztésed...Még 1 hétig itt kell maradnod kivizsgáláson. 
-Apáék?
-Nyaralnak. Miért?-tehát az altató volt.. Az egészet álmodtam.Azt hogy Anne és apa bekerült a kórházba, az üvöltést..Mindent..
-Álom...És mi történt velem? 
-Nehéz elmagyarázni...
-Alana..?
-Kidobtam.
-Kidobtad?-ültem fel.
-Elegem lett belőle, állandóan hazudott. 
-Értem.Felhívhatom apát? 
-Persze..A telefonod otthon van, odaadom az enyé...-és hát szokásosan csörgött az iphone-ja.-Ezt fel kell vennem, majd ezután odaadom.-kiment. Gondolkodjunk. Miért ilyen furcsa ha hívja valaki? Ki fogom keresni azt a számot. Amikor elvitt arra az eldugott helyre..Most pont ugyan úgy viselkedik mint akkor.Visszajött.
-Tessék.-nyújtotta át a telefont.
-Kösz. Kimennél? Személyes dologról lenne szó..-halkultam.
-Rendben.-kiment.Itt az idő.. Keress Lea! Most vagy Soha! Én hülye az üzenetekhez mentem. Hát igen, meglátszik hogy nem volt még iphone a kezemben. Hát sok szerencsét Lea! 
-Mi ez? -kérdeztem halkan magamtól, ugyanis egy furcsa üzenetre tévedt a szemem. 
-Ki az a Todd? -kérdeztem újból magamtól, ugyanis nincs senki velem a kórteremben.


T: "Harry, meg kell értened, meg kell tennem. Tudod te is nagyon jól."H: "Todd, figyelj, csak a szüleim. És Leának is fontosak."
T: "Engem meg annyira érdekel Eleanor, mint a kisujjam.."
H: "Rendben, én úgysem török össze, majd kimagyarázom valahogy.."
T: "Remek.Csak így tovább Styles!"

Mi a franc ez? Mi van a szüleimmel? Ebben a pillanatban berontott Hazz.
-Na? Mondott valami izgalmasat? 
-Nem..Vagyis azt hogy..-gyerünk Lea, találj ki valamit! -Nem sokára jönnek haza.
-Mi? Öhm..Máris? De miért nem szórakoznak még egy kicsit? 
-Miben sántikálsz Styles?
-Semmiben..Beszéltem az orvossal, hamarabb kiengednek, csak pár vizsgálatot tesznek veled még ma és hazavihetlek. 
-Oké.-furcsa.


~*4 órával később*~


-És vigyázzon magára Lea!-javasolta az orvos.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Óvatosan.-vezetett ki a kórházból Hazza.
-Harry, titkolsz előlem valamit? Valami fontosat? 
-Öhm..Nem. Miért? 
-Fura vagy..
-Te is..-csókolt volna meg, de elhúztam magam tőle. 
-Tudok egyedül is menni.-engedtem el. Még mindig nem értek semmit. Se azt hogy hogy kerültem be abba a retkes kórházba, se azt hogy Harry egy idegennel kavar, hogy mi legyen a szüleimmel, és eléggé furcsán viselkedik mióta felkeltem. Gyorsan telt az idő, mégis úgy éreztem sosem jutunk haza.


~*Otthon*~ 


 -Alana tűnj már el innen! -ordibált Harry a lánnyal. 
-Miért? -hallgattam ezeket a zeneszobámból. Le kellett mennem megbeszélni a dolgokat.
-Harry, Alana hagyjátok már abba! Álmos vagyok, pihennem kell...Létszíves..
-Hallottad, elhagyhatod a házat!-mutatott Harry az ajtó felé. Nagy nehezen, de eljutott az ajtóig, majd vetett Hazzra egy gúnyos pillantást és kiment.
-Beszélhetsz! -mondtam csípőre tett kézzel. 
-Miről?-nevetett
-Mit akarsz csinálni a szüleinkkel?
-Miért? Kéne valamit?
-Épp ez az hogy nem! Harry, tudom hogy mit csinálsz a hátam mögött azzal a Todd gyerekkel!
-Milyen Todd?
-Ne játszd a hülyét! Mondd el! 
-Figyelj..Lea, sok mindent nem tudsz még, de nem is kell megtudnod...
-De igenis kell! Van jogom is hozzá! Harry a szüleimről van szó! 
-Tudod Lea...

♪ Chapter 12 ♪

Sziasztok! Tudom hogy egy kicsit rövid lett, de a másik blogomba is hozom az új részt! :) Ennek ellenére jó olvasást! :) 

Csak rohanni tudtam, de nem engedtek végül be. Kintről kellett figyelnem az újraélesztésüket. Az orvos odajött hozzám és kérdezgetett:
-Szóval ön Lea Burn? 
-Igen.-mondtam kissé remegő hangon.-Megmondaná kérem mi történt velük? 
-A tengerparton voltak mikor rájuk találtak. Elvileg valaki belekevert valamit az italukba.-igazából semmit nem értettem, mert a bent zajló eseményeket tudtam kémlelni. Miranda, ő csak kétségbeesetten figyelt engem. 
-Menjünk haza.-suttogta alig érthetően, mégis hallottam. Nyeltem egy nagyot, majd elléptem az ablaktól. Egy utolsó pillantást vetettem a műtőbe, majd odatotyogtam barátnőmhöz.Biccentettem a fejemmel az ajtó felé, jelezve hogy menjünk ki. Vette az adást. Pillanatok múlva kint voltunk az utcán. Nem tudtam mit éreztem akkor. Egyben gyűlöletet haragot szomorúságot és aggodalmat. Sírni nem tudtam, leginkább össze voltam zavarodva. Haragudtam Harryre, igaz ok nélkül, de inkább enyelegni tud Alanával, minthogy bejött volna a kórházba. Úgy tudom már értesítették a hozzátartozókat. Sietve, vagyis inkább futva indultam hazafelé Mirandát otthagyva. Nem volt hosszú az út. Főleg futva. Igaz, nem szabadott volna, de ebben a pillanatban nem érdekelt az én egészségem, csak leakartam Harry fejét üvölteni. Az ajtó előtt megdermedtem. Tényleg jól cselekedsz Lea!? Tényleg leakarod Harryt üvölteni azért mert nem jött el a kórházba? Lehet hogy nem is értesítették a rokonokat. Gondolataimat elűzve nyitottam be tágas lakásomba. Abban bíztam, hogy nem lesz dühkitörésem. Fel baktattam a lépcsőn, és benyitottam a szobámba..Lehet jobb lett volna ha nem teszem. Az történt amire gondoltam. Hadd ne mondjam el...Tekintetüket rám szegezték én pedig viharozva csuktam be az ajtót majd futva rohantam a lépcsőn le. Hatalmas ajtócsapódás, én pedig lefagytam. Szintén az ajtó előtt. 
-Lea..Annyira sajnálom..-szavai hallatán könnyes lett szemem. 
-Mit?-suttogtam vissza.-Mit sajnálsz?-hangom egyre hangosabb lett.-Mit sajnálsz Harry? Hm? Mondd el nyugodtan! Ennyire szereted a húgodat? Ennyire? Egy kis becsülést nem adsz neki? Szerinted nem elég bajom van? Hm? A szüleinket most vitték be a kórházba, én pedig vérmérgezésben szenvedem! Szerinted nem zavar az, hogy enyelegsz azzal a csajjal a szobánkba?-üvöltöttem sírva.-Ráadásul az én ágyamban? Nem szégyelled magad? Egy kicsit is? Nem süllyednél el most szégyenedben a sárga földig? Ha bátyámként viselkedtél volna eddig, rájöhettél volna a bajomra! Úgy látszik itt az idő hogy elmondjam végre..Szeretlek Harry! Első perctől egy majomnak hitelek, de miután egyre jobban kezdtelek megismerni, egyre jobban nőtt bennem az az érzés, hogy szeretlek...És nem úgy mint a bátyámat, hanem mint a barátomat. El sem hiszed, mennyire jól esett az a csók, amit nem is értek miért bántam meg...-mondtam immár halkabban. Ő ledermedve hallgatta az egészet. Eléggé le volt sokkolódva. Úgy tűnik végre meghatottam ezzel.

*Miranda szemszöge*

Lea itt hagyott. Éreztem hogy valami hülyeséget fog tenni. Hát meg is történt. Mindent elmondott. Nagy ordibálásra kellet bemennem a házba. Le kellett valahogy állítanom Leát. 
-Lea, kérlek nyugodj meg! -öleltem át barátnőmet, aki könnyeit patakokban folyatta rám. -Menjünk fel a fürdőbe. Jó?-bólogatott.-Harry vidd ki a szobából szőkét, majd menj be a kórházba! Éppen műtik őket. 

*Harry szemszöge* 

Lesokkolt állapotba kerültem amit Lea mondott. Anyáék kórházban vannak, ő vérmérgezésben szenved, és szerelmes belém. Hát nem tévedtem. Igaz. Ez felvidított, de az hogy a szüleimet műtik...Maga a pokol. Nyomtam egy puszit síró hugim arcára, majd futva hagytam el az épületet. 

*Lea szemszöge* 

Miranda felkísért a szobámba, és Alanát kiküldte a francba. Nála jobb barátnőt nem kívánhatnék. Bekísért a fürdőszobába, majd kérte hogy mossam meg az arcom amit meg is tettem. 
-Szerinted jól cselekedtem? -kérdeztem Mirandát.
-Igen. Végre kijött belőled a feszültség, és így megkönnyebbültél. Ugye?
-Igen.-mosolyogtam.-Végre.-néztem le a mosdókagylóra. 
-Figyelj, nem bántásból mondom, de ha itt hagynak a szüleid, akkor Harry nem tud eltartani. Találni kéne munkát. 
-Mira, én még suliba járok, nem úgy mint te. 
-Várjunk, én már kijártam a sulit, és tudok menni dolgozni.-nevetett fel. 
-Remek.-erőltettem magamra egy mosolyt, majd kiléptem a fürdőből.
-Akkor szerintem megkérem Christ hogy vigyen haza és hozom a cuccokat. -hadarta.
-Milyen cucc? 
-Hát ideköltözök emlékszel? 
-Ja, persze. Addig én kisírom magam.
-Jaj ne haragudj már hogy nem tudok itt lenni, de haza kell mennem, összeszedni a cuccokat, és már jövök is.-tette hozzá. 
-Jó.-mosolyogtam, majd felhívta Christ. Szerintem tetszenek egymásnak. Inkább ő legyen boldog, ha én már nem lehetek. Végig mosolyog és elpirul. 
-Már itt is van! -hallottunk egy duda szót. 
-Ja, menj, már vár! -mosolyogtam kissé erőltetetten. 
-Biztos nem jössz velünk?-kérdezte mobilját piszkálva.
-Nem, nem jó ez így. -felálltam, majd a lépcső felé kezdtem tolni, jelezve hogy menjen ne várakoztassa Christ. Leértünk, kimentünk elköszöntünk,elmentek. Gyors volt az egész. Én unalmamban leültem a hintaágyra, és bámultam magam elé a semmibe. 1 óra múlva ajtócsapódást hallottam. Azt hittem Mirandáék de nem. Harry volt az. Aggodalmas arccal pillantott felém, majd hirtelen nekem esett.Sajnos szó szerint. 
-Harry, engedj el, ezt nem szabad elkapod a betegségem! -mondtam két csók között. 
-Nem érdekel. Most azonnal. Akarlak. -csókolgatta nyakam. 
-Harry, ha most azonnal nem szállsz le rólam, nem éled meg a holnapot! -ezek szavak hallatára sem szállt le rólam. Minden erőmet elveszítve élveztem amit tett. Ügyes vagy Lea, neked is most kell elveszteni az eszed! Nem tudtam magam összeszedni. Végre megkaptam amire vágytam. Egy bajtól félek..Csak azért teszi ezt mert kivan borulva, vagy mert rájuk nyitottam és én vagyok neki legközelebb hogy lefektessen. Felkapott az ölébe majd bevitt a lakásba. Onnan pedig a szobába. Ledobott szó szerint az ágyra, majd elhúzta a függönyt. Ráült a csípőmre, majd elkezdte kigombolni az ingét, majd ledobta a földre. Az én pólómat is levette, majd a nadrágom kezdte kigombolni. Nem szerettem volna, de még is engedtem neki. Mindkettő anyag a földön landolt. Végül már csak arra eszméltem fel, hogy mindketten fehérneműben vagyunk. Itt kezdődött el minden, aminek nem kellett volna.... 

♪ Chapter 11 ♪

Sziasztok! El sem tudjátok hinni, mennyire szégyellem magam, amiért mindig halasztottam ezt a részt. Most végül itt van. Sajnálom, hogy majdnem egy hónapot kellett várni, de az iskola...Na mindegy. Jó olvasást! :) Tudom nem lett valami fényes, sem hosszú de..meghoztam! :) Puszi :* Ani xx


Elmentünk futni. Azt hittem ettől jobb lesz, de nem. Csak rosszabb lett a helyzet. Mirandanak igaza volt.Nem akartam neki szólni, de megtettem.
-Miranda, fáj a fejem..
-Menjünk haza! Gyere..-fogta meg a kezem.

*Otthon*

*Miranda szemszöge*

-Szerintem pihenj le!
-Nem! Szeretnék eljátszani valami jó dalt. Hiányzik anya..-az utolsó szót szinte suttogva mondtam. 
-Jól van...De nem hülyéskedünk! Utána néztem mi a vérmérgezés tünete! Ez is benne van..
-Ez csak egy kis fejfájás, jól vagyok!
-Nem ezt fogod mondani, amikor a kórházba kötsz ki!-majd jött utánam a zeneszobába. A lépcsőn Harryvel futottunk össze.
-Szia...-adott egy puszit neki.
-Sz-szia...-majd elhaladt mellette egy kissé sebesen.
-Mi a baja? 
-Vé...vészhelyzet...hiányzik az anyukája...Szia!-kissé se volt gyanús..Harry továbblépett, ebben a pillanatban jött be az ajtón a szőke.
-Harry! Kint áll egy fekete kocsi!-mondta. Szinte már otthon érzi magát itt. Éreztem hogy a égtagjaim odahúznak, hogy pofozzam meg, de Leának szüksége volt rám, így őt választottam. 

*Harry szemszöge*

Nem tudom mi van velem..Ha szóba jön Alana, akkor nagyokat dobog a szívem, de ha Leáról..szinte ugyanazt érzem..Nem tudom kit válasszak...Kissé aggódok Leáért..
Olyan..furcsa, mióta kijött a kórházból. Meg kéne kérdeznem mi a baja. 
-Har...Ja hogy az a te kocsid! Bocsi.-nevetett. Jó, tudom van mikor idegesítő de szerintem..szerelmes vagyok belé.. Nem fogom elmondani Leának, kiborulna. De hát ő sem mondja el hogy mi történik körülötte. 
-Szia drágám! -köszöntem Alanának.
-Szia Harry! -mosolygott. Alig lehetett valamit hallani, a zene szobából kiszűrődő hang miatt.
-Lea! Egy kicsit halkabban, ha lehet!-csend lett.Kijöttek.
-Megkeressük Christ! -szólt Miranda.  
-Vigyázzatok magatokra!-szóltam közbe.
-Rendben.-mondta Mira majd elhagyták a lakást.

*Lea szemszöge*

Hát persze hogy nem Chrishez mentünk, hanem az orvoshoz. Jött a láz, a fejfájás és még a többi tünet. Rosszul voltam. Kevés esély volt, hogy megment az orvos. Gyalog mentünk. Futni nem szabad, kocsi nincs, had enyelegjenek ott ketten Harryék.
-Szerinted Harry..szeret?-kérdeztem
-Hát persze hogy szeret!
-De..mint barátnő..-halkultam el.
-Ha már megcsókolta a féltestvérét, persze. 
-De miért enyeleg Alanával? 
-Harry az egy szívtipró. Tudhatnád már. Kinéz magának egy csajt, aztán ejti. Nem arra akarok kilyukadni, hogy téged is ejt..-közbevágtam.
-De mi van akkor, ha mégis? Nem is szeretett..Csak éppen leakart fektetni.
-Ne beszélj már ilyet Eleanor Burn-megállított.-Egyszerűen szeret! Ha meg nem igaz, a testvére vagy. Kötelessége megvédeni, és ha arra a csodálatos helyre vitt el téged, akkor jó hogy szeret!
-Tényleg...Kösz hogy mondtad..Valami titkos ügyben telefonált...
-Titkos ügyben? Mi ő? Bérgyilkos? -nevettünk
-Szerintem az orvos nem fogja engedni, hogy menjek iskolába... -Megúszod!
-Harmadikos vagyok Mira! Harmadikos anyagot kell tanulni! Az nagyon sok! És inkább a tanulásba pusztuljak bele, mint hogy a vérmérgezésbe!-mondtam, miközben már megérkeztünk a kórházba. Megcsapott a fertőtlenítő szaga.
-Jó napot! 
-Jó napot! Miben segíthetek? 
-Dr.Stone-t keresem.
-Mi az ön neve? 
-Eleanor Burn.-mondtam, majd vártuk hogy felhívja.
-..Igen..köszönöm..viszlát! Éppen a műtőben van. Üljenek le ide-mutatott a székre- és várjanak. Kb. 2O-25 perc és megszabadul a műtőből. 
-Köszönjük.-bólintott Miranda.
-És most várunk.-ültem le. Be kell vallanom kicsit izgulok.   
-Félek..-jelentettem ki.
-Én is..Hadd nézzem, lázas vagy-e még?! -majd homlokomra rakta tenyerét, én pedig kifújtam a feszültséget. A nagyobb részét. 
-Fáj még a fejed Lea?
-Kicsit, de már nem annyira mint pár órája...
-Nézd! Nem ő Dr.Stone?
-De! -felcsillantak a szemeim, és utána mentem. 
-D-Dr.Stone! Kérem várjon! 
-Ó, szervusz Lea! 
-A..vérmérgezés...
-Előjöttek a tünetei?-aggódott.
-I-Igen..
-Kérem fáradjon beljebb.-és kinyitotta nekem az ajtót. 
-Köszönöm.
-Melyek azok a tünetek, amik mutatkoztak? 
-A..a fejfájás és a láz. 
-Szóval a piros csíkok nem.
-Nem.
-Megtudná mondani, kérem, hogy hol szúrta bele a injekciós tűt? -rámutattam a seb helyére.
-Na akkor ha onnan a szíve felé mennek majd a piros csíkok, jöjjön be. Sürgősen! És ami az iskolát illeti. Mehet, de testnevelésből fel lesz menve. Adom is a papírt.-az utoló szót szinte üvöltötte. 
-Értem..Köszönöm. Viszlát! -kimentem, és szinte sokkolt állapotba kerültem. 
-Mit mondott? -kérdezte Miranda.
-Mehetek iskolába, de nem tesizhetek. 
-Figyelj, azon gondolkodtam..hogy mi lenne ha ideköltöznék? 
-Mi? -mosolyogtam.
-Hát úgy gondolom kéne most egy igaz barát..ilyen helyzetbe.
-Úristen Miranda, köszönöm! -nevettem. Végre valami jó hír. 
-Na akkor hazamegyünk, elhozom a cuccaim, és...odaköltözhetek hozzátok?
-Persze! -a jó kedvem megzavarta valami...valami rossz.
-...Vigyék őket a kettes műtőbe! -csak azt láttam, hogy visznek két embert a műtőbe.Fiatalok lehettek. Egy férfi és egy nő.
-Hogy hívják őket?
-A nőt, Anne Cox, a férfit pedig Jacob Burn.-mondta nyugodtan az orvos..Teljesen lesokkoltam.Megint..-Éppen nyaraltak, és valami bajuk lett. Ide valósiak voltak, ezért hozták őket ebbe a kórházba.-én csak hallgattam, hogy tényleg a szüleimről van-e szó.Már éppen elakartam hagyni az épületet mikor megcsapta valami a fülemet:Annyit tudunk, hogy a nőnek van egy fia, a férfinek pedig egy lánya. Harold Edward Styles és Eleanor Alexandra Burn.
-Apa...?! Apa!!-üvöltöttem.

♪ Chapter 1O ♪

HALI! :) BOCSÁNAT HOGY ILYEN HOGY ILYEN RÖVID, DE MEGYÜNK MAMÁHOZ, ÉS KÉSŐBBRE NEM AKAROM KIRAKNI, MERT NEM AKARLAK TITEKET MEGVÁRAKOZTATNI. TUDOM HOGY MOSTANÁBAN ELÉG KEVESET ÍROK, DE ENNYIT TUDOK MAGAMBÓL KIHOZNI. ÉN PRÓBÁLOK MINDIG JÓT KIHOZNI, DE ENNYIRE JUTOTTAM. Jó olvasást! Puszi :* A.xx  

Én csak figyelni tudtam mi történik körülöttem.Az ajtóban állt valaki mankóval, az ablak előtt pedig az a nevető srác. Sötét volt, segítséget pedig a kintről beszűrődő fény adott. Alakokat láttam csak, ahelyett hogy megtudhattam volna kik lennének ők. Az egyik alak nagy nehezen megmozdult, és becsukta magam mögött az ajtót. Az ablak felőli közeledett. Féltem.Megijedtem, ezek hatására elkezdtem egy kicsit szédülni. Annyit láttam, hogy háttal közeledtek az ágyam előtt, és egyszer csak egymásba ütköztek. Kuncogtam, féltem hogy meghallják. Felcsukta valaki az asztali lámpát. Hát igen, ettől féltem. 
-Ó, Chris bazdmeg! Te jöttél nekem? tudod hogy fáj most a vállam? -kérdezte Harry. Most már minden világos. Harry és Chris van a kórtermemben. 
-Hé, Chris! Felkeltettétek Leát? -kérdezte egy kiabáló egyben suttogó hang lentről. Ezt fel tudtam ismerni. Miranda volt. Tehát együtt jöttek el, csak azért hogy láthassanak. Cuki. 
-Bocsánat, de te jöttél nekem! -suttogtak, ugyanis nem akarták hogy meghallják az ügyeletes nővérek. 
-Lea, bújj elő!-nevetett Hazza. 
-Rohadjatok meg! Tudjátok hogy megijesztettetek? Barmok..-az utolsó szót szinte érthetetlenül mondtam ki, de értették gondolom mivel kuncogtak mindketten.
-Bocsánat, de nem tudtam hogy ez a tuskó is itt lesz.-mondta természetes hangnemben Harry. 
-Nem vagyok tuskó! Én legalább eljöttem meglátogatni Leát! Örülj hogy van neki egy igazi barátja. -és elkezdődött a veszekedés. Persze suttogva. Elég viccesen nézett ki ez az egész látvány, de véget kellett vetnem, mert pihenni is szerettem volna, és fájt a fejem. 
-Srácok, srácok..Elég legyen! Szeretnék aludni, hagyjatok békén! De előtte..Harry mit keresel itt? Neked feküdnöd kéne abba a retkes ágyba és pihenni, te pedig Chris mit keresel itt? Köszönöm hogy eljöttél meglátogatni, és feljöttél a harmadik emeletre, ráadásul ablakon keresztül, de nem kellett volna. Mindketten, vagyis hárman mert Mirandának is szól, tudjátok, hogy rosszul érzem magam, mivel nyilvánvalóan egy kórházban vagyok az ég szerelmére!-jött ki belőlem.-Szeretnék még ma aludni is! -mondtam majd magamra húztam a takarót és tetettem az alvást.Amiben persze hogy elaludtam. 

                                                             *~*~*~*

Reggel mikor a szemeimet kinyitottam az orvos állt előttem.
-Jó reggelt, Ms. Burn. Van egy jó hírem, és egy rossz...Melyikkel kezdjem?-Á, végre egy normális orvos. Kösz szépen! 
-A jó.-vágtam rá egyből gondolkozás nélkül. 
-Hamarabb elhagyja a kórházat. 1 héttel korábban. 
-És mi a rossz? 
-Hát hogy majd 1 hónap múlva vissza kell jönnie pár napra...-belevágtam.
-Miért?
-Most mondanám...-forgattam meg a szemem.Utálom az orvosokat.- Mert a baleset során, történt egy kisebb baj..Talán jobb is, hogy jött ez az eset, mert különben nem tudtuk volna meg. Az törtnét, hogy a gépünk az mutatta, hogy...
-Hogy? Mondja már kérem!
-Ön drogozott az életében, valaha is?
-I-igen..-mondtam kissé elszégyellve magam. Hát nem tudtam magam túl tenni azon, hogy anya már nincs többé, így a drogba menekültem, de szerencsére apám leállított. 
-Akkor nem tévedtünk, önnek vérmérgezése van. Ha későn jött volna be, lehetett volna komolyabb baja is, és ezért kell visszajönnie.
-Nem értem..Hogy történhetett ez?
-Sajnálom...Később visszajövök, és mindent megbeszélünk.-ezennel kiviharzott a szobából.

*1 hét múlva*

Harryt is és engem is kiengedtek a kórházból. Azon gondolkodtam, amit mondott az orvos. Vérmérgezés? Nem értem...Most fogtam fel,miket tettem magammal. Mi lesz velem? Beültünk Chrisék kocsijába, ugyanis van már jogsija. Harry egy darabig még nem vezethet, én meg nem is tudok, szóval ez Chrisre maradt egyenlőre. Még nem mondtam el senkinek se, amit a doki mondott. Senki nem tud a múltamról, tehát erről sem szabad tudniuk. Úgy döntöttem hogy egy ideig titkolom. Majd ha eljön az ideje elmondom. Észre sem vettem de már hazaértünk. Tudni kell rólam, hogy nem tudok titkot tartani, és ezért féltem. Féltem, hogy elmondom nekik. Először Mirandának szerettem volna elmondani, és el is fogom ebben biztos vagyok. Kell valaki aki tud segíteni. Mikor beléptem a szobámba, Alana és Miranda beszélgettek. Látszott Mirán, hogy nem szimpatikus neki, ezért egy kis kuncogás jött ki belőlem. De pár hónap, és nem nevetés fog kijönni, hanem vér. Eltorzult arccal mentem az ágyamhoz.
-Alana, kimennél egy kis időre? 
-Persze.-mosolygott majd elhagyta a szobám.Mikor biztos voltam benne hogy elment, kezdem el mondani a rossz híremet. 
-Miranda, segítened kell! Ígérd meg hogy senkinek nem mondod el, amit most fogok neked fecsegni.-támadtam le. 
-Persze, hogy nem. Mondjad.
-Sürgős kezelésre van szükségem. 
-Mi történt?
-Azt mondta az orvos, hogy jobb hogy megtörtént ez az eset, mert vérmérgezésem van.-csuklott el a hangom. Ő kikerekedett szemekkel nézett engem, majd beszédre nyitotta a száját, de nem jött belőle semmi hang. 
-Ez hogy történt? 
-Emlékszel még, amikor nem mentem 2 hétig suliba? 
-Aha.
-Na,akkor történt ez.Akkor halt meg anya, és én a drogba menekültem, onnan jött ez az állapotom. 4 hét múlva vissza kell mennem, és megvizsgál.
-Ez...szar ügy..-csuklott el a hangja.
-Az...Mit csináljak?
-Egyenlőre senkinek ne mondd el! Elmegyek veled 1 hónap múlva a kórházba, és túl esünk ezen az egészen. 
-Mi van akkor ha...meghalok? -az utolsó szavamra már könnyes szemmel gubbasztottam az ágyamon. 
-Ne hülyéskedj már! Nem fogsz meghalni! -én erre elmosolyodtam, majd megöleltük egymást. 

Hali! :) Most már ide fogom kiírni az új részeket nem a Blogarchívum -ba! Puszi :* ♥A.xx

♪ Characters ♪
♪ Prologue ♪
♪ Group ♪
♪ Chapter 1 ♪
♪ Chapter 2 ♪
♪ Chapter 3 ♪ 
♪ Trailer ♪
♪ 1 Award ♪
♪ Chapter 4 ♪
♪ 2 Award ♪
♪ Chapter 5 ♪
♪ Chapter 6 ♪
♪ Chapter 7 ♪
♪ Chapter 8 ♪
♪ Chapter 9 ♪
♪ Chapter 10 ♪

♪ Chapter 11 ♪
♪ Chapter 12 ♪
♪ Chapter 13 ♪

♪ Chapter 9 ♪

Sziasztok! :) Figyeljetek, lehet hogy egy kicsit uncsi, meg rövid, de most csak ennyi jött ki belőlem. Magyarul: NINCS IHLETEM! Sajnálom kövi rész igyekszem jobbra írni! Jó olvasást! :) Puszi A.xx :* ♥

Behívtak magukhoz Mirandáék, és egy kis időt náluk töltöttünk el. Harry az beszélgetett a szülőkkel, mi hárman pedig szintén. Chris mindig is a barátunk volt. Legjobb barátunk és még most is az.
-Nem baj, ha ott alszik nálatok ő is? 
-Nem, dehogyis, sőt! Ott is kell maradnia!-néztem rá ezer wattos mosollyal. 
-Biztos? 
-Persze, de te mit keresel itt? Hogy jöttél ide?
-Hosszú..Majd elmondom. Na és Hazza..Ő az teeeee.....
-Testvérem.-néztem le a földre. 
-Á, nem csak a pasija.-én egyből barátnőmre néztem, akit vállba is böktem.-De tényleg mi van veletek? 
-Semmi...Csak izé..-vakartam meg a tarkómat.
-Csak? -húzta fel bánatosan a szemöldökét Chris.
-Meg..
-Megpuszilt? Megölelt? Megcsókolt? Mit csinált?
-Talált..
-Mi? 
-Ó istenem hát megcsókolt!-temettem bele az arcomba a kezem. 
-Azta...Erre nem tudok már mit mondani.  
-Szóval jártok?
-Nem! Azt tervezem hogy nem szólok hozzá. Kínozni akarom.-nevettem.
-De miért? 
-Chris, légy szíves! Tudom mit teszek..Benne vagytok egy kis szivatásba?
-Öhm..ja-vágta rá Mira. 
-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne..-vakarta meg a fejét Chris. 
-Mi lett veled? Olyan puhány lettél...
-Oké, benne vagyok!-én elégedetten mosolyogtam, majd felvettük a cuccainkat és kimentünk a házból. Mira anyukája nem akarta Harryt elengedni annyira megszerette..Nem is olyan valójában mint ahogy megismerted Mary...
-Styles, húzd már ki a segged! -üvöltöttem. Mindenki nevetett.
-Nem az volt hogy nem szólsz hozzá? 
-Csesztetem.-vontam meg a vállam. Már 10 perce bent ültem a kocsiba, mikor kijött végre futva Marytől. Be se kötötte magát úgy indította be a kocsit. Miranda ült mellettem, Chris pedig az anyósülésen. Mindenki csöndben volt, míg nem Harry megtörte a csendet. 
-Csajok nincs kedvetek ma motorozni? -mind a hárman kikerekedett szemekkel néztünk Harryre.
-Honnan van neked motorod? 
-Jössz vagy sem? 
-Hogy lehetsz ebbe a bunkóba szerelmes...-sóhajtott Miranda. 
-Szóval tényleg szerelmes vagy belém?
-Miért szerinted csak hazudtam? 

*Miranda szemszöge* 

Egészen hazáig veszekedtek, végül abba mentünk bele hogy motorozunk egy pár kört. Nem hiszem hogy jó ötlet egy ilyen rossz fiúval bejárni a várost, de Lea tudja.. Chris egészen rendesen viselkedett az úton..tudta magát uralni, mivel mióta Londonba költözött szerelmes Leába. Szegény lány, mindenki szerelmes belé. Mi lesz itt? 


*Lea szemszöge*

Megérkeztünk. Kezdtem félni. Harry egész izgatott a motorozás miatt. Nem is akartam én ebbe belemenni csak azt akartam hogy akadjon le rólam...
-Mikor menjünk?-kérdeztem kissé rémülten. 
-Most?!-mondta Harry. 
-O-oké.-Húha ez nehezebb lesz mint gondoltad Lea! Miért vagyok ennyire...bosszantóan hülye? Bement a garázsba, és előhozta a szép motorját. 
-Csücsülj le nyugodtan.Ne félj.-mosolygott. Én voltam az első. Átraktam a lábam, de bennem volt a félelem érzet. Ő is ráült majd beindította. Félve integettem a barátaimnak. Félve karoltam át testét, mikor egy elég szar útra tértünk.
-Miért erre kel jönnünk? Így is félek a motoron, nem még ha baleseteznénk is! 
-Nyugi vigyázok rád bogaram.-hallatszott a hangján hogy mosolyog.De kár volt válaszolnia, kár volt hátra nézni...elsötétült minden.

                                                                *~*~*~*  




Csipogásokra keltem fel. 
-Jó napot Ms. Burn. Gyors világosítást mondok önnek, mivel mennem kell másokhoz is. Motor balesetet szenvedett, eltört a bordája, bal lába jobb keze, és pár zúzódás,de túl fogja élni. Pár hétig bent kell feküdnie, de higgye el, hamar meg fog gyógyulni. Ami a barátját illeti, eltört a jobb lába, a csuklója, és egy kis fej sérülés, de nem súlyos. 
-Értem, köszönöm. Hozna egy pohár vizet? -tértem a lényegre, mert nagyon szomjas voltam. Ebben a percben tört be az ajtón Miranda.
-Te csaj, tudod hogy hogy megijesztettél minket? tudod? Fel tudod te azt fogni? Hogy lehettél ilyen? Habár az én hibám nem kellett volna..De mi történt? 
-Kérem hölgyem hagyja a kisasszonyt pihenni!-ezennel kiment, ahogy Miranda is de az előtt vágott az orvosnak egy grimaszt, amin én jót nevettem. Egyedül voltam a négy fehér fal között. Elég tiszta volt, és szép kórház, nem úgy mint a többi koszos épület. Álmos voltam, fáradt és gyenge, ezért azt éreztem jónak, hogy el kell aludnom.

                                                                 *~*~*~*


Éjfél körül lehetett, mikor kintről egy hangos zajt hallottam. Az ajtó előtt valaki motoszkált, gondoltam biztos az ügyeletesek. Az ablak nyitva, én pedig félek. Nagyon is félek! Mindig is félős voltam, főleg egyedül egy szobába. Nincs itt Harry, aki átkarolhatna, de most dühösnek kéne rá lennem...Ő hozott ide. Szóval hallottam az ablak felől egy kattanást, és az ajtó felől nagy lépteket. A fejem bedugtam a paplan alá, de még így is lehetett látni mi történik a kórteremben.Az ablak felől nevetés tört ki, amit nem nagyon tudtam felismerni, mert gyengéd voltam. Na meg persze fáradt. Az ajtó kinyílt, az ablakon bemászott valaki...Hogy ki, azt nem tudom..